Blog

Mitől szép egy idegen nyelv és melyik a legszebb? Hogy erre az igazán szubjektív kérdésre ki, milyen választ ad, az több mindentől függ.

A nyelvet általában összekapcsoljuk a számunkra szimpatikus néppel, a rájuk jellemző identitással, hagyományokkal, életvitellel.

Sokunk egyes nyelveketzeneiségük, lágyságuk vagy éppen ellenkezőleg: „nyerseségük”, „dinamizmusuk” miatt helyezik a dobogó első helyére, mint a legszebb idegen nyelv.

A „legszebb” nyelv lehet attól is szimpatikus, hogy könnyebben tanuljuk egyiket a másiknál. De egyik sem könnyű számunkra, az szentigaz! E tekintetben nem vagyunk elkényeztetve, hiszen a magyar nyelvnek nincsenek közeli rokonai. Köztudott, hogy a közeli rokonnyelveket könnyebben tanulják a „rokonok”: spanyol nyelv és francia, orosz nyelv és cseh, német nyelv és holland – mi csak sóvároghatunk: számunkra ez nem adatott meg.
A távoli rokon (finn, török) nyelv elsajátítása könnyebben mehet(ne), de gyakorlati szempontok alapján legtöbbször nem ezeket a nyelveket tanuljuk meg a nyelviskolában.

Lehet szubjektíve szép más nemzetek nyelve, és a nyelvóra hatékonysága is fokozottabb, ha szívesebben tanuljuk a kiválasztott nyelvet. Fontos a motiváció! És nagyon fontos, milyen a kiválasztott nyelviskola, milyen szisztéma szerint tanítanak, milyen a nyelvtanár hozzáállása, ésatöbbi.

Ha megkérdezikmelyik a legszebb nyelv, érzelmi szempontok alapjángyakran rögtön rávágjuk, hogy a saját anyanyelvünk. Hűtlenségnek tartanánk, ha nem az ANYAnyelvünk állna az első helyen.Pedig lássuk be, ritka az, amikor a főnökünket vagy a matektanárt hallgatva rácsodálkozunk saját nyelvünk szépségeire. A boltban sem biztos, hogy beleborzongunk a gyönyörűségbe, amikor ezt halljuk: „két kiló karajt kérek”. Pedig rácsodálkozhatnánk, hiszen micsoda remek íve, dallama van ennek a mondatnak – nem beszélve az alliterációról.

Édes anyanyelvünk

Magától értetődő, hogy a saját nyelvünk tekintetében nem ámulunk el minden szíre-szóra, hiszen az anyanyelvhasználat egészen hétköznapi dolog, kivéve, ha valami okból a nyelvgyakorlás akadályozott (némaság).

Másrészt az anyanyelv elsajátítása súlytalan, mert bár nemvelünk született, és szó szerint a semmiből kellett megtanulnunk ––, mégsem rémlenek nyelvtanulási nehézségek, nem kell gondolkodni ragozáson, igeidőn, tárgyeseten. Az „anyatejjel szívtuk magunkba”, megy, mint a karikacsapás, mindenféle nyelviskola és nyelvtanfolyam híján. Nyelvtanár sem szükséges, hiszen mindenki, aki körülöttünk volt, egy-egy nyelvtanárként funkcionáltegy képletes nyelviskola keretei közt.

Hogy melyik a legszebb nyelv? Ezen még gondolkodnom kell. :)